Nincs cím megadva
Hitünk háborodottan a tengerre hullesőcsepp ízű könnyünk csituló forrongásautoljára tép a személyes magányok sejtjeibefelszakított sebünk, a múlt,mibennünk vérzik tovább,akik hordozzukévezredes éjszakák testébenegy megrepedt hajnal felé a jövőtés kiáltozva lépünk át a tűz feletts mint megszakadt boszorkányszivekbabonás félhomályú kamráibanüszkösödő parazsunk úgy lapula hamu alatt www.bottyankatalina.blogspot.com... Tovább »
