Castaneda arról, hogy mit jelent az, ha a varázslót a halál hatalma vezeti (kicsit hosszabb komment a Fehér Kozmikus Szélhez)

Talán fel tudod idézni, mit mondtam neked arról, hogy átlagos emberi lényekként mi az egyik legnagyobb hibánk – mondta.
Különösebben semmit sem tudtam felidézni. Olyan sok hibára mutatott rá, ami átlagos emberi lényként gyötör minket, hogy szédült tőle a fejem.
– Valami különlegeset akarsz, de semmi sem jut az eszembe- mondtam.
– A nagy hibát, amiről beszélek, létezésed minden egyes másodpercében a fejedben kellene tartanod. Számomra ez a témák témája, amit addig fogok ismételni újra meg újra, amíg a füleden nem jön ki. Egy hosszú pillanat múlva minden további próbálkozást feladtam az emlékezésre.
– A halálunk felé tartó lények vagyunk – mondta. – Nem vagyunk halhatatlanok, de úgy viselkedünk, mintha azok lennénk. Ez az a hiba, ami egyénenként legyőz minket, és ami egyszer majd legyőz minket mint fajt.
Don Juan kijelentette, hogy az a varázslók előnye átlagos embertársaikkal szemben, hogy tudják, hogy ők haláluk felé tartó lények, és nem hagyják magukat eltéríteni ettől a tudástól. Hangsúlyozta, hogy óriási erőfeszítést kell tenni azért, hogy napvilágra hozzuk, és teljes bizonyosságként fenntartsuk ezt a tudást.
– Miért olyan nehéz számunkra elfogadni valamit, ami ennyire igaz? – Kérdeztem ellentmondásunk nagyságától összezavarodva.
– Valójában nem az ember hibája – mondta engesztelő hangon. – Egyszer majd többet is elmondok neked azokról az erőkről, amik arra kényszerítik az embert, hogy úgy viselkedjen, mint egy seggfej…
… – Julian nagual mesélt nekem az ókori Róma hódító hadvezéreiről – folytatta Don Juan. – Amikor győzedelmesen hazatértek, hatalmas felvonulásokat rendeztek a tiszteletükre. A hódítók harci szekereiken vonultak fel és bemutatták a kincseiket, amiket szereztek, és a legyőzött embereket, akiket rabszolgává tettek. A kocsin mindig ott volt velük egy rabszolga, akinek az volt a feladata, hogy a fülükbe sugdossa, minden dicsőség és hírnév mulandó.
– Ha bármilyen módon diadalmasak vagyunk, nincs senkink, hogy a fülünkbe súgja, győzelmeink mulandók. A varázslók azonban fölébe kerekednek ennek: haláluk felé tartó lényekként van valakijük, aki a fülükbe sugdossa, hogy minden mulandó. A súgó a halál, a csalhatatlan tanácsadó, az egyetlen, aki soha nem fog neked hazudni. (A Végtelen aktív oldala)