Itt életfa magokat szórtam el a földbe

Most minden kincsemet elhagyom

És távolabb, a végetelenen túl

Új hegyeket növesztek,

Hogy felsértsék az éjszaka testét.

Még egy montázs a dédapámról:

Személye elmosódott a távolodó időben, de ő volt az, aki a mikrokozmikus gömb csillagait is szétszórta volna boldog büszkeséggel, az örök bőség forrásával való kapcsolat tudatában.

Őt vajon hová fújta a világháború szele?

www.bottyankatalina.blogspot.com