Amikor ezt írtam, 1982 vagy 83 volt. Jó sok évvel voltam fiatalabb, még elgondolni is sok, hogy mennyivel. Mit is tudtam meg azóta. Valami ilyesmit:

“A Világosság fénylik a sötétségben, de a sötétség nem fogadja be azt”

Éjszakának látja a világosságot, ő maga ettől sötét.

Tudata a sötétben tájékozódik, ettől önmagát világosnak gondolja.

A világosság nem kell neki, falakkal kizárja.

A sötétnek nevezett világosságba röppenni vágyót rácsokkal fogja meg.

Mit tehetek a sötétségben?

Átszelem az éjszakát.

szárnyamban szél

csőrömben harmat

keresem kelő nap sugarát.