Ezek azok

a szituációk, amikor rövid időre meghalunk, és hagyjuk, hogy az alvilág istenei a mérlegre tegyék a szívünket egy tollpihe ellenében. Megmérik, hogy életünk során mennyit kell még lefaragniuk belőle (mivelhogy  mi nem adjuk oda önként) – és az eredményhez hozzá igazítják a sorsot.
Nem vagyok jó, de követek egy belső fonalat, és ehhez a helyzethez érkeztem. Vesztettem? Bizonyos értelemben igen: most történik szívem egy túlsúlyos csücskének lefaragása. Elfogadom, hogy részemről is ez egy áldozat, bár önként nem adtam volna oda, így nem tudom, hová számít. Hogy előre láttam, és most elismerem a magaménak ezt az időt, nem ment meg a fájdalomtól, amivel jár.
Az öndefiníció újrafogalmazásához vezető élmény azonban sorsesemény.
És: biztos, hogy én vagyok a maradék is, és erősebb, teljesebb, mint valaha voltam.