Új írás híján hadd kerüljön ide egy régi, ha már a ma reggeli ködök láttán eszembe jutott:
Kőmadár énekel
holnap majd a hegyre száll a köd
kezünkről
arcunkról
és szívünkről
hazaimbolyognak majd az árnyak
vigyázzunk hát
ha eljön a nappali arcú halál
sirassunk hallgatagon.
Tulipánba hajló szívünket
nem remegteti már a fagy
és szivárvánnyá szelídül a szél
mikor a félelem
földre hajított köntösét
fehérre mossa
az eső
www.bottyankatalina.blogspot.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: