A március 21-i személyiségintegrációs állítói napon többnyire állításvezetőként dolgoztam. Az egyik állításban egy betegség okát kutattuk és a gyógyulási folyamat támogatását kértük. Az állító nem tudott jelen lenni, ezért két külön képviselőt kapott. Egyikük mellettem volt, mintha személyesen velünk lenne, míg a másik képviselő a történet színpadán tette, amit tennie kellett. A hosszú, inkarnációs térben történt állítás során percről percre tárult fel egy régi, tragikus történet, s oldások során keresztül jutottunk el az alternatív, békés eredményhez.
Ami a leginkább rögzült bennem, az a látvány volt, amikor a lágy, megengedő szeretetben ringatózva egyszerre gyógyult hat generáció. Ellágyultam én is. Kioldódott belőlem is a képviselők által megmutatott érzés: a szeretetnélküliség által megkötözött lélek gyötrődése. Már senkinek nem kell harcolni, nem kell győzni, nem kell uralni, uralkodni, nem kell bizonyítani, csak lenni, megengedni, pihenni és táplálni.
De e lágy megérkezés előtt a csoportnak még tapasztalnia kellett a víz elem destruktív oldalát: mernie kellett belemerülni a több, mint 3000 éves történetbe, találkozni az anyai elnyomással, zsarnoksággal, indulattal, őrülettel, tombolással, befolyásolással, és a fiúi gyengeséggel, önállótlansággal, függőséggel, tehetetlenséggel, asszonyi lustasággal, túlzott kényelmességgel, és mindezek kihasználóival, elszenvedőivel, a fejüket tanácstalanul elfordítókkal – a néppel.Mindezt az állítás védett, biztonságos közegében, olyan képviselőkkel, akik teljes szándékukkal a segítésért vannak itt.
A mező és az oldások segítségével minden szereplő megtalálta egy teljesebb önmagát, az egymáshoz kapcsolódás lehetőségét, így a régi szenvedés választása helyett SzinT-et léptek.
Ezáltal segítettek annak a ma segítséget kérő embernek, aki a gyógyulásáért más téren is olyan sokat vállalt.
E napon az évkörön a Víz időszakához kapcsolódtunk, talán nem véletlen, hogy ez a nap, és ez az állítás is olyan is volt, mint a Víz őseleme.
Bottyán Katalin
www.bottyankatalina.blogspot.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: