A Nap Kertje

A fa dolga, hogy a föld és az ég közötti kapcsolatot, az apró áramlások vonalkáit élettel rajzolja meg. S közben teremt: levegőt, levelet, virágot, gyümölcsöt, táplálékot állatnak, embernek, magot, megújulást saját magának. Sorban állnak, kapcsolódnak a sejtek, úgy adogatják tovább az információt és az anyag más részeit. A fa tiszta rezgésekkel árasztja el a környezetét,… Tovább »

Az egyik állítói napunk az adott évköri időszakhoz illeszkedő módon olyan mély transzformációkat adott, amik ritkán adatnak meg.  A munka során megnyíltak a kollektív és inkarnációs terek (boszorkányüldözések, az ókori mediterráneum a szerelemről talán legtöbbet tudó világa, Kréta, és a 20. század egyik nagy magyar traumája, 1956.) Az első állításban a mostanában gyakran megérkező jelkép,… Tovább »

Egy üreg, tele törött élet-történet-darabokkal, amibe a meditáció vagy az állítás során beleereszkedünk. Éppen úgy, mintha a valóságban tennénk. Először csak belevilágítunk, a figyelem fénye körbejár benne. Aztán bele kell menni, teljes valónkkal,tapintani, érzékelni, hogy mi van ott jelen. Amit látunk, még csak nyomok, jelek. Aztán a szereplők is jönnek. Szemük, tetteik, érzéseik. A trauma… Tovább »

Az öreg fűzfa odvas, kérgét pondrók rágta járatok cifrázzák, pókok szőtték be az odvait. Koronájában madarak tanyáznak, egyik oldalán napfényes vizecske, másik oldalán nedves és sűrű árnyék. A környék legöregebb fája volt, azóta, úgy hallottam, már kidőlt. Nem tudom, észrevette-e, olyan régóta alakult át teste mások életévé, lassan, fokozatosan adta át magát.  Az egyik gyerektáborunk… Tovább »