<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>A Nap Kertje</provider_name><provider_url>https://napkertje.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Bottyán Katalin</author_name><author_url>https://napkertje.cafeblog.hu/author/katalin-gemmagmail-com/</author_url><title>jöttem</title><html>&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Hazafelé, az utcán kísérni kezdett egy kis fekete kutya. Amikor el akartam hessenteni, vakkantott, még kapott is a lábam felé. Ha hagytam, hadd tegyen, amit akar, szépen jött, hol előttem, hol mögöttem, nem hagyott el sem a szaladgáló macskák, sem más kóbor kutyák kedvéért. Hazaértem, de pár perc múlva vissza kellett mennem valamiért: A kutya a kapuban várt és megint végigkísért a városon. Törtem a fejemet: mi ez? mire tanít? Egy név úszkált a fejemben: Hekaté - hiszen az ő állata a fekete kutya. A fény leplei alatt rejlő úrnő, akinek szemünk számára láthatatlan világossága a föld mélyén kíséri, tanítja Korét, a Magot. Elfilozófáltam ezen békésen, amikor, a kivilágított, forgalmas főutcán egy nagy fehér alapon barna-szürke foltos kóbor kutya rontott nekem. Ez a kis jószág kergette el hősiesen. Dolgom végeztével még hazakísért. És hát - nem tudtam beengedni.&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;www.bottyankatalina.blogspot.com&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>