1.0A Nap Kertjehttps://napkertje.cafeblog.huBottyán Katalinhttps://napkertje.cafeblog.hu/author/katalin-gemmagmail-com/<div align="center"><em>Egybe tekeredik a kétféle idő, a folyó elveszíti sodrását, és a történet törvényei nem érvényesülnek.</em></div><div align="center"><em>Csillagbuborék védelmez, nem halok meg: szívemben a Nappal és a Holddal figyelek rád. Ne halj meg még!</em></div><div align="center"><em>Az árnyak alól fény-nyomokat, gyöngyöket gyűjtök, míg reménykedni és gyógyulni kezd a Föld, így töltöm meg az Istennő kosarát. </em></div><div align="center"><em>Kezemben van a fáklya.</em></div><div align="center"><em>Spirálok, és pályák várnak a végtelenben, keresem az okot a hét fátyolon át mind a hét irányban. </em></div><div align="center"><em>Lehajlok egy kavicsért, amin felismerhetem az arcodat. Aranyat írok rá, kibontom, ott vagyok: a mag. Erőm virágokat növeszt. </em></div><div align="center"><em></em></div><div align="center"><em>Ezer szó emelkedik benned: válaszok. Nem értem, miért, de elfogadom, hogy pillangók képében maradnak velem.</em></div><div align="center"><em>Fordulni kell.</em></div><div align="center"><em>Mert kettéválik az összefonódott idő, a folyó megmutatja erejét, érvényesülnek a történet törvényei. </em></div><div align="center"><em></em></div><div align="center"><em>Meglátom a létrát. Lendülök. Fényfolyamban mászom fölfelé, szilárdul a tér körülöttem, és érzem, ahogy illeszkedem vissza itt a rendbe.</em></div><div align="center"><em></em></div><div align="center"><em></em></div><div align="center"><em>Most hajnalodik, és füttyög egy madár.</em></div><div align="center"><em><span style="font-size:180%">....</span></em></div><div align="center"><em><span style="font-size:180%">****</span></em></div><div align="center"><em><span style="font-size:180%">....</span></em></div><div align="center"><em></em></div><div align="center"><em></em></div><div align="center"><em>Füttyög egy madár.</em></div><div align="center"><em>A hajnalra függeszkedve térek vissza a profán téridő rendszerébe. Tüskék és szögek köré rendeződöm, melyek kerekeket mozgatnak.</em></div><div align="center"><em>Kerékként mozgok, kerekeket mozgatok én is. </em></div><div align="center"><em>Félelem hegyez.</em></div><div align="center"><em>Ha közel jönnek, töviseimmel védekezem.</em></div><div align="center"><em>Tudatlan és magányos vagyok, mert akadozva járnak a percek, elejük születés, a végük halál.</em></div><div align="center"><em>Igába fogják a fényt.</em></div><div align="center"><em>Kerekeket mozgatnak, kerékként mozognak, kerekek mozgatják őket. </em></div><div align="center"><em>A mulandóságtól való félelem által megmágnesezve súlyosak.</em></div><div align="center"><em>Nincs másom nekem sem, hát az időbe öltözködöm, de észrevétlenül megtisztítok egy kiterjedés nélküli pontot a pillanat közepén. Nem múlik el. </em></div><div align="center"><em>Birtokomat a magra bízom, ami nálam van, de nincs hova elültetni.<br />Az ürességből a mag alkot kertet. Itt lesz a rejtek.</em></div><div align="center"><em>Csillagkerítés védelmezi.<br />Kinő a mag, a virág gyógyírré válik, mire szükséged lesz rá.<br /></em></div><div align="center"><em>Már átváltoztam, így láthatlak meg. </em></div><div align="center"><em>Kezdeted születés, a véged is az. </em></div><div align="center"><em>Mégis </em><em>meg akarsz halni, mert </em><em>középen fáj: ott, ahol megsebezted magad, amint kiürítettél egy kiterjedés nélküli pontot a végtelen térben, az utak találkozásánál.<br />Ez a sebed. Sebednek súlya van, de hordozod.</em></div><div align="center"><em>"Hozom, hozom" - mondod, és maradsz, de valóban ezer pillangót cipelsz.<br />Kehelyben a gyógyír.<br /></em></div><div align="center"><em>Most fordulni kell. </em></div><div align="center"><em>A rejtekre függeszkedve térek vissza a hajnal rendszerébe.</em></div><div align="center"><em>Hallom, ahogy füttyög egy madár.</em></div><div>www.bottyankatalina.blogspot.com</div>rich