<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>A Nap Kertje</provider_name><provider_url>https://napkertje.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Bottyán Katalin</author_name><author_url>https://napkertje.cafeblog.hu/author/katalin-gemmagmail-com/</author_url><title>Alkotás</title><html>&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://www.facebook.com/editnote.php?draft&amp;note_id=1507535347714&amp;id=1814237853&quot; role=&quot;button&quot;&gt;&lt;span&gt;Szerkeszt&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;h2&gt;véletlen - mint önmagát korrigáló folyamat. Igen, vagy nem?&lt;/h2&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://www.facebook.com/profile.php?id=1814237853&quot;&gt;Bottyán Katalin&lt;/a&gt;, 2011. április 29., 6:06&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&quot;A  véletlent általában egy önmagát korrigáló folyamatnak tekintik,  amelyben az egyik irányba történő eltérés ellentétes irányú eltérést  idéz elő, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. Az eltérések valójában  azonban nem korrigálódnak&quot;. - Részlet Sári gazdasági pszichológia  dolgozatából.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Az önmagát korrigáló folyamatot úgy  érthetik, hogy a &quot;reális&quot; valóság  (=megszokott sémák)&nbsp; irányába  korrigálja magát, holott nem: az absztrakt  valóság az, ami a véletlenen  át korrigálja a világképünket. Ez fontos. Amikor a véletlen &quot;betör&quot; a  rendezett, biztonságos valóságba, (ami, mint tudjuk, egy agyi  konstrukció, amihez hozzá alakítjuk az identitásunkat, ezzel együtt a  személyiségszerkezetünket, a zsigeri reakcióinkat, azaz, a  világképünket, és ezt folyamatos döntésekkel, értelmezési technikákkal  fenn is tartjuk a végsőkig) szóval, amikor a &quot;véletlen&quot; betör ebbe a  konstrukcióba, és kicsit megbolygatja, akkor van lehetőségünk újra  szétnézni, és megragadni egy magasabb valóságképet. Ha ezt elfogadjuk,  érdekes jelenség következik: helyettünk a környezetünk lesz az, ami  manipulatívan, vagy akár erőszakkal figyelmeztetni kezd bennünket a  helyes magatartásra: a világ visszarendezésére, mert ha mi nyitottak  vagyunk, az ő rendezett életük is kinyílik, amit nem biztos, hogy  vállalnak. Mégis, apródonként, megváltozik a világ, ha merünk utazni a  véletlen hullámain.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Itt jön be, ami körül régóta forognak a  gondolataim: a valóság részecske (rendezett, strukturált) és hullám  (áramlatszerű) természete mélyén egy rezgés van, aminek a forrása, nos,  ez az a bizonyos kapujanincs átjáró.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Viszont a véletlen  érzékelése egy pillanattal hamarabb (intuíció) létezik, és hasznos  képesség. Segít, hogy a kiszámítható, &quot;rendes&quot; világon túlnézzünk egy  nagyobb igazságra, és kicsit kézbe kapjuk a sorsot.&lt;div&gt;www.bottyankatalina.blogspot.com&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>