Hazafelé, az utcán kísérni kezdett egy kis fekete kutya. Amikor el akartam hessenteni, vakkantott, még kapott is a lábam felé. Ha hagytam, hadd tegyen, amit akar, szépen jött, hol előttem, hol mögöttem, nem hagyott el sem a szaladgáló macskák, sem más kóbor kutyák kedvéért. Hazaértem, de pár perc múlva vissza kellett mennem valamiért: A kutya a kapuban várt és megint végigkísért a városon. Törtem a fejemet: mi ez? mire tanít? Egy név úszkált a fejemben: Hekaté – hiszen az ő állata a fekete kutya. A fény leplei alatt rejlő úrnő, akinek szemünk számára láthatatlan világossága a föld mélyén kíséri, tanítja Korét, a Magot. Elfilozófáltam ezen békésen, amikor, a kivilágított, forgalmas főutcán egy nagy fehér alapon barna-szürke foltos kóbor kutya rontott nekem. Ez a kis jószág kergette el hősiesen. Dolgom végeztével még hazakísért. És hát – nem tudtam beengedni.
www.bottyankatalina.blogspot.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: