A Nap Kertje

A hosszú, hideg, havas január számomra mély belső utakat hozott, csendes befelé fordulást és igényt az alapvető változásra.  Azt tapasztaltam, hogy lényem egy része rázkódik, kalimpál, míg egy másik része, ami sokkal lágyabb és mégis erősebb, nagyobb, kiterjeszti nyugalmát és megemelkedik. Eltakarja, elfedi, jelentéktelenné teszi azt, ami még nem régen is fontos, központi kérdés, bár… Tovább »

Egy üreg, tele törött élet-történet-darabokkal, amibe a meditáció vagy az állítás során beleereszkedünk. Éppen úgy, mintha a valóságban tennénk. Először csak belevilágítunk, a figyelem fénye körbejár benne. Aztán bele kell menni, teljes valónkkal,tapintani, érzékelni, hogy mi van ott jelen. Amit látunk, még csak nyomok, jelek. Aztán a szereplők is jönnek. Szemük, tetteik, érzéseik. A trauma… Tovább »

Az öreg fűzfa odvas, kérgét pondrók rágta járatok cifrázzák, pókok szőtték be az odvait. Koronájában madarak tanyáznak, egyik oldalán napfényes vizecske, másik oldalán nedves és sűrű árnyék. A környék legöregebb fája volt, azóta, úgy hallottam, már kidőlt. Nem tudom, észrevette-e, olyan régóta alakult át teste mások életévé, lassan, fokozatosan adta át magát.  Az egyik gyerektáborunk… Tovább »