A Nap Kertje

Az öreg fűzfa odvas, kérgét pondrók rágta járatok cifrázzák, pókok szőtték be az odvait. Koronájában madarak tanyáznak, egyik oldalán napfényes vizecske, másik oldalán nedves és sűrű árnyék. A környék legöregebb fája volt, azóta, úgy hallottam, már kidőlt. Nem tudom, észrevette-e, olyan régóta alakult át teste mások életévé, lassan, fokozatosan adta át magát.  Az egyik gyerektáborunk… Tovább »

Az aranyló ősz, a kút és a mélység.  A kácsi forrás jó néhány éven keresztül kedves hely volt számomra. Egy régi őszön fotóztam a forrás körül kiépített kútba hullott lombokat. Néhány levél éppen akkor került a vízbe, s körkörös gyűrűket vetett. A víz mégsem vált zavarossá, mélyén jól látszanak a tarka kavicsok.  Szemlélődés, számvetés, összegzés,… Tovább »

Állításvezetők és állítók – mindössze négyen voltunk a Grálban augusztus 15-én. Mélységes mély kutakra, bennük életadó forrásra, kialudt mécsesre és az emlékezés ereje által újragyúló lángra találtunk az állítások során. Az asztro-állítás módszerével dolgoztunk, ami az egyik legmélyebb transzformáló erő segítségét hozza, hiszen az életmintánkat adó bolygói erőket jeleníti meg, s gyógyítja lényünk sebeit. Újraolvasva… Tovább »

1.Már lefutottak a mátrai olvadó hó vizei, amelyek ezüstszürke árral rohantak végig a patakok medrében. Ez a tavaszi, máskor nem látható vízszín a hideggel, és a közeli tél hangulatával keveredik még, de sebessége és ereje elhozza a visszavonhatatlan tavaszt. A sodrás hangja erős, behallatszik a konyhába. Kinézek a kerítés fölött – közvetlenül alattam vágtat a… Tovább »