A Nap Kertje

Hogyan válik a munka hivatássá – Megoldások a személyiségintegrációs családállítás segítségével című cikkemet sok szeretettel ajánlom a figyelmetekbe Kovács Márti online képességfejlesztő oldalán. Ha szeretnétek elolvasni, kattintsatok ide :  http://www.onlinekepessegfejleszto.hu/single-post/hogyan-v%C3%A1lik-a-munka-hivatassa www.bottyankatalina.blogspot.com... Tovább »

https://napkertje.cafeblog.hu/p/kollektiv-teres-es-elozo-inkarnacios.html www.bottyankatalina.blogspot.com... Tovább »

Bottyán Katalin: Kötögeti vala maga koszorúját… Három magyar népballada manicheusjelképei A jelképek tükrébe pillantva népköltészetünk legősibb műfaját, a magyar népballadákat értelmezzük a gnosztikus filozófia segítségével; tudva, hogy minden kor emberében megvolt a belső alap, amelyhez önnön léte célját és értelmét keresve fordulhatott, a kapu, amelyen át az igazság a kereső segítségére sietett, nem tekintve személyére,… Tovább »

Mit ismert fel Hellinger?  A mező, vagy tér bizonyos pontjai más-más energiákat hordoznak, s az adott állító kérésének, céljának megfelelő erőkkel rendeződnek be. A képviselők, (azaz társak) akik jelen vannak, erre az energetikára hangolódnak rá, és ráérzésük segítségével – egyfajta drámajátékot alkalmazva – mutatják meg, képviselik azt a múltbeli szereplőt, többnyire családtagot, akinél valaha blokkolódott a… Tovább »

A hosszú, hideg, havas január számomra mély belső utakat hozott, csendes befelé fordulást és igényt az alapvető változásra.  Azt tapasztaltam, hogy lényem egy része rázkódik, kalimpál, míg egy másik része, ami sokkal lágyabb és mégis erősebb, nagyobb, kiterjeszti nyugalmát és megemelkedik. Eltakarja, elfedi, jelentéktelenné teszi azt, ami még nem régen is fontos, központi kérdés, bár… Tovább »

Arra ébredek, hogy füttyög egy madár. A hajnal páráin fürtökben kapaszkodnak a percek. Élethez így kötöződöm a Naphoz így emelkedem. Hallom, ahogy az avar alatt a holnapi csírák szövevénye suttogva tervez tavaszt. Az égbe induló magok számára formálja Földanya a kelyhet tenyeremben hideg patakvíz és még egy kicsi jég. Szeretettel várunk a tavasz első jeleire,… Tovább »

Az egyik állítói napunk az adott évköri időszakhoz illeszkedő módon olyan mély transzformációkat adott, amik ritkán adatnak meg.  A munka során megnyíltak a kollektív és inkarnációs terek (boszorkányüldözések, az ókori mediterráneum a szerelemről talán legtöbbet tudó világa, Kréta, és a 20. század egyik nagy magyar traumája, 1956.) Az első állításban a mostanában gyakran megérkező jelkép,… Tovább »

Egy üreg, tele törött élet-történet-darabokkal, amibe a meditáció vagy az állítás során beleereszkedünk. Éppen úgy, mintha a valóságban tennénk. Először csak belevilágítunk, a figyelem fénye körbejár benne. Aztán bele kell menni, teljes valónkkal,tapintani, érzékelni, hogy mi van ott jelen. Amit látunk, még csak nyomok, jelek. Aztán a szereplők is jönnek. Szemük, tetteik, érzéseik. A trauma… Tovább »

Az öreg fűzfa odvas, kérgét pondrók rágta járatok cifrázzák, pókok szőtték be az odvait. Koronájában madarak tanyáznak, egyik oldalán napfényes vizecske, másik oldalán nedves és sűrű árnyék. A környék legöregebb fája volt, azóta, úgy hallottam, már kidőlt. Nem tudom, észrevette-e, olyan régóta alakult át teste mások életévé, lassan, fokozatosan adta át magát.  Az egyik gyerektáborunk… Tovább »

Az aranyló ősz, a kút és a mélység.  A kácsi forrás jó néhány éven keresztül kedves hely volt számomra. Egy régi őszön fotóztam a forrás körül kiépített kútba hullott lombokat. Néhány levél éppen akkor került a vízbe, s körkörös gyűrűket vetett. A víz mégsem vált zavarossá, mélyén jól látszanak a tarka kavicsok.  Szemlélődés, számvetés, összegzés,… Tovább »