A Nap Kertje

AZ IDŐ láthatatlan függönye felhúzódott: ez itt a perc. most vége van pereg, pereg…. LEZÁRVA a mulandóság vonz Ez az élet jele. Mint a magány ha a lélek tele. Hiába szárny, ha nem emel, sötét a szó, ha nem felel. MAJD MEGNYITVA állsz ajtóra vársz de te vagy az ajtó nem vagy mulandó ha szó… Tovább »

fölös csont. a szív elbírhatatlan kehely. www.bottyankatalina.blogspot.com... Tovább »

Herbst Rudolf fotóművész képei a megnyitóról www.bottyankatalina.blogspot.com... Tovább »

Libuctól Kedves Barátom! Egy felhívást közvetítek, amivel magam is egyetértek. Augusztus 8. egy energetikailag nagyon fontos nap 2010-ben. Mi, akik segíteni szeretnénk Földünknek, egy gyógyító meditációra hívunk mindenkit, aki hallja a hívást. 2010. 08. 08. 11. 11.-kor kérlek gondolj segítő, gyógyító szándékkal Földünkre, különösen a Mexikói öbölre, ahol annál is nagyobb a baj, mint ahogy… Tovább »

www.bottyankatalina.blogspot.com... Tovább »

Ilyen volt, ilyen lett… A Szurdokpüspöki Múltunk Háza életem nagy élményei közé tartozik, ezt a munkát soha nem felejtem el, az biztos: július 27-én reggel adva volt egy 120 négyzetméteres tornaterem beborítva padlásról-pincéből “frissen” kikerült, mindenféle korú és állapotú tárgyakkal, amiből július 30-án délután berendezett kiállítás lett gipszkarton falakkal, a tárgyak az 1930-as évek berendezéséhez… Tovább »

megszólalni nehéz. de itt a csend. tudod, hogy járom nem csak a végtelent hanem a véget is. Itt vagyok. most látom már a földi dolgokat minden napnak, órának, szónak a végét. igen, ez az ismeret hiányzott. könnyebbnek látszott minden a mulandóság gravitációja nélkül. Most megváltozott a kép. Valamit le kell győznöm. Ezt figyelembe véve egészíthetem… Tovább »

www.bottyankatalina.blogspot.com... Tovább »

3 és 4 sorosok: közelít a támaszfélelem a válaszbirkózom terheiddel *virágok nyílnak, nőnekminták az új erőnekszövődnek köntösömmé *hullámzok, helyt is állokvízben kaviccsá válokmegnyílok mindörökké *magomat készen kaptamőriztem, megmutattamcsillagaim közülegyet megváltoztattam *ma gyöngyökből a szárnyakrepülök, mégis várlakvagyok a rendelt íventudom, hol a kijárat * www.bottyankatalina.blogspot.com... Tovább »

A patakba égi víz ömlik zuhog az eső A történeted, amit elmesélsz a folyó, amin utaztál idáig és az arcod, amint el-elhallgatsz közben egy kíváncsi utazó a parton. (Előttem az ember kétféle természete.) Megszoktuk a mozgást, de egy darabig Láthatlak, mert én is partra szállok Mögöttem várnak hullámaim. És az óra végén ha visszaszállsz hajódra… Tovább »